Maffia hercegnők

1. fejezet

Indulásra készen

Egy hatalmas házba Denverben él a világ egyik legnagyobb maffia családja. A legfiatalabb tagjuk a maffia vezér lánya, Alice Black, 15 éves kedves lány. Vőlegénye kiskora óta ki van neki jelölve. De még a mai napig nem ismeri.

- Jóóóóóó reggelt-, lépett be egy fehér szobaajtón egy srác. Haja szőke és fel volt állítva, szeme kék. Egy farmer nadrágot és egy fekete inget viselt. Arcán egy hatalmas vigyor terült el, de hamar eltűnt róla. Egy macska alakú díszpárna épült arcába, ami az ágy felől érkezett.

- TÜNÉS-, kiabálta az ágyon fekvő lány. Rövid és barna színű haja van, gesztenyeszínű szemei. Az alvás miatt barna fürtjei hófehér arcába hullottak, szemei dühtől izzott.

- Gonosz vagy-, nyafogta a srác és kirohant a szobából.

- Idióta-, mászott ki az ágyból a lány és a fürdőbe vette az irányt. Fél óra alatt kész volt. Lesasszézott az emeletről és egyenesen a konyhába ment. Az asztalnál egy idősebb férfi ült. Haja őszes volt, szeme kék színű. Fekete öltönyt viselt. Aki benyitott a lányhoz is ott ült. Egy kicsit idősebb srác is az asztalnál ült. Kopasz volt a feje, de szeme neki is kék volt. Szürke öltönyt viselt, alatta lila inggel, sárga nyakkendővel. Szájából egy cigi lógott ki.

- Jó reggelt-, mosolygott a lány és leült az asztalhoz.

- Neked is-, köszönt a kopasz srác és kifújta a füstöt.

- Alice-, kezdte az idősebb férfi és a lányra emelte tekintetét.- Biztos vagy benne, hogy a Kanko-ba akarsz menni?

- Ennyire még semmibe se voltam biztos-, felelte határozottan. Legjobb barátnőjével, Arisa-val megbeszélték, hogy abba suliba fognak járni. Csak, hogy messze volt otthonaiktól, azért kollégiumba költöznek.

- Nagyon messze van innen-, állapította meg a vörös hajú srác.

- Ethan, közel van oda, ahova te jársz-, felelte Alice.

- Túl veszélyes-, vágta rá a kopasz. Aki mellesleg Ethan-nek volt a bátya és a lánynak az unokatestvére, Fred. Tudni illik a két fiúnak a szülei meghaltak egy banda háborúba. Azóta a Black család vigyázz rájuk. Ugyan is az idős férfi a két fiú anyának volt a testvére.

- Tudok magamra vigyázni-, kontrázott a barna hajú.

- Nem is tudom-, sóhajtott mélyet a férfi.

- Apa-, nyavalygott a Black lány.

- Legyen. De csak, ha megígéred, hogy sűrűn fogsz hívni-, jelentette ki az ősz hajú.

- Persze-, vágta rá azonnal. Közbe felpattant a helyéről megölelte apját és puszit nyomott az arcára. Majd amilyen gyorsan csak tudott felrohant a szobájába. Az íróasztaláról elvette a telefonját és az ágyra vetődött. Hasra feküdt és már tárcsázta is az ismert számot. Alig két percet várt, de már fel is vették a telefont.

- Igen?- szóltak bele.

- Szia Ris-, köszönt a barna.

- Áh, szia, Alice-, köszönt a másik is.- Na, mizu?

- Mehetek-, sivította a kérdezett. Erre a telefon másik oldalán egy ugrándozó és éljenző lányt lehetett találni.

- Ezt most már végleges?- nyugodott meg a másik lány.

- Aha. Holnap indulhatunk is-, fordult hátra a barna.

- Szuper. Akkor holnap találkozunk az állomáson-, hadarta a másik.

- Oké. Szia, puszi-, köszönt el Black, és a barátnője is így tett. Alice elővette utazó táskáját és elkezdte válogatni a ruháit. Már majd nem kész volt, mikor valaki kopogott az ajtón.

- Gyere-, szólt ki és unokabátyja jött be rajta.

- Pakolsz?- kérdezte Fred, bár nagyon jól tudta, hogy azt csinálja.

- Szerinted?- kérdezett vissza a barna hajú.

- Nagyon féltelek-, ülte az ágyra a fiú. Alice is leült az unokatesója mellé.

- Tudom. De nem lesz semmi bajom. Lucy is ott lesz-, mosolygott megértően Black.

- Sokat érek vele. Lucy nem épp felnőttnek való személy-, gondolkozott el az idősebb Marshall.

- Még is a te mennyasszonyod-, jegyezte meg egy gonosz mosoly mellett Alice.

- Az, de el nem mond neki mit mondtam-, kapta tekintettét a kuncogó lány felé.

- Oké-oké-, nevetett a barna hajú.

- Vigyázz magadra. Ha baj van, hívj fel, vagy szólj Lucy-nek. Ne feled, mi itt vagyunk neked-, ölelte meg unokahúgát a kopasz srác, majd kiment a szobából. Black lány befejezte a pakolást és elindult a nappali fele. Apja egy újságot olvasgatott, míg Ethan a mobilját nyomkodta.

- Ethan-, lépett a srác mögé a barna hajú.- Eljössz sétálni?

- Ühüm-, bólintott a vörös hajú és felállt a kanapéról. Az utcán sétáltak már, csöndbe voltak mind ketten. De ez nem az a fajta csönd, ami zavaró volt, vagy éppen kínos, hanem barátságos.

- Te se akarod, hogy elmenjek?- törte meg a csendet Alice.

- A te döntésed. Rajtad múlik minden-, felelte fiatalabb Marshall. Erre csak újabb hallgatás lett. Sokáig ismét nem szóltak egymáshoz, de a fiú újra megszólalt.- A vőlegényed miatt akarsz odajárni?

- Részben. Más rész Arisa-val akarok egy suliba járni-, gondolkozott el. Hiszen a lánnyal már kiskoruk óta barátok. Nehéz lenne elválni egymástól. Ők olyanok, mint a testvérek.

- Értem. Ez így elfogadható-, nevetett Ethan. Még beszélgettek, de tíz perc után visszafordultak és haza mentek.

Másnap reggel Alice izgatottan várta, hogy családja elinduljon a vasútállomásra. Reggeli után a lány csomagját a kocsiba tették és elindultak. Az állomáson Arisa már ott várt rájuk.

- Sziasztok! Üdv Jack-, köszönt a lány. A lánynak fekete hosszú haja volt, ami középen lazán össze volt fogva. Szeme zöldeskék színben ragyogott. Egy rózsaszín ujjatlan pólót és egy lila szoknyát viselt, rajta egy csipkés fehér alj. Kezén egy hosszú kesztyű díszeleget, aminek az ujj része hiányzott. Az aljon két masni és a kesztyűn is volt egy-egy masni.

- Szia-, ölelte meg barátnőjét barna hajú lány. Rajta egy krémszínű ruha volt, egy fekete harisnyával. Hajába egy rózsaszín virágos csatot tűzött.

- Nagyon vigyázzatok magatokra-, lépett eléjük Fred, előbb Arisa-t, majd Alice-et ölelte meg.

- Rendben-, mondták egyszerre.

- Minden nap hívjatok fel és meséljetek, hogy milyen a suli-, mosolygott Ethan, majd ő is egyenként megölelte a lányokat.

- Ha valami van, szóljatok azonnal-, került a sor Jack-re, a legidősebb férfire. Ő is megölelte a két lányt, de lányát még erősebben szorította magához.

- Oké-oké. Sziasztok-, integetett a barna hajú és vezetésével felültek a vonatra, alig öt perc múlva indult is a jármű. Az ablakon integettek a három férfinak, majd visszaültek helyükre.

- Én már alig várom-, tapsolt a fekete hajú.

- Én is-, mosolygott a másik.

- Kár, hogy nem egy osztályba kerültünk. Hova is mész te?- érdeklődött Arisa.

- Fotográfiai osztályba-, válaszolt a barna hajú.- Te?

- Modellképző-, vágta rá rögtön zöld szem tulajdonosa. Ezek után nem szóltak egymáshoz. Alice zenét hallgatott a telefonján, míg Arisa egy magazint bújt.

***

Egy hatalmas ház előtt egy fekete limuzin állt, mellette egy lány. Fenekét a kocsinak támasztotta, szájából egy nyalóka lógott ki, kezébe egy rajzfüzetet tartott. Haja rövid és rózsaszín, szeme zöld színű volt. Ruhája gót stílusú volt. Fekete egybe szoknya, ami combközépig ért, halálfejes mintával. Fekete és barna cipő, aminek talpából szegecsek álltak ki. Fekete térdig érő zokni, amin egy fehér halálfej volt. Kiegészítőnek egy bőr nyaklánc, rajta egy macskás medállal. Füleibe, egy halálfejes fülbevaló és két karika fülbevaló volt. Jobb lábán egy tetoválás díszelgett. Ő Léa Piaf, 15 éves a világ második legnagyobb maffia család tagja. Párizs legnagyobb maffia vezérnek a lánya.

- Mi tartott eddig?- förmedt a kapun kilépő nőre.

- Mi ez a hangnem kisasszony-, emelte fel a hangját az idősebb nő.- Még egyelőre, én vagyok az anyád, ezért nem beszélhetsz így velem.

- Tők mindegy-, rántott vállat a rózsaszín hajú.

- Léa, most már tényleg fejezd be-, nézett szúrósan lányára a barna hajú.

- Jó, csak menjünk már-, mutatott az autóra.

- Szállj be-, szólt az anyja és Léa követte a parancsot. Az úton egy jó darabig nem szóltak egymáshoz, végül Louise törte meg a csendet.- Milyen szakra is jelentkeztél?

- Fotográfia-, jött a tömör válasz.

- Azt hittem, hogy valami rajzosat fogsz bejelölni-, gondolkozott el a barna hajú.

- Olyan szak nem volt-, morogta a másik. Már nagyon unta a beszélgetést. Nem szerette anyját, sőt szinte már gyűlölte.

- Akkor miért nem választottál olyan iskolát?- folytatta a beszélgetést Mrs. Piaf.

 - Mert nem engedtétek. Azt mondtátok, hogy a vőlegényem közelébe kell lennem. Mivel ő fiúiskolába jár így csak ez jöhetett szóba-, vetette oda Léa.

- Igazad van. De így visszagondolva remek ötlet volt-, mosolygott a nő és fejét az utca felé fordította. Lánya csak megforgatta szemeit, bedugta füleibe a fülhallgatót és zenét hallgatott. Így robogtak a kollégium felé. Odaértek, Léa kiszállt a kocsiból és kivette bőröndjét. Elköszönt anyától és bement a csarnokba.

- Szia! Én Molly vagyok-, mutatkozott be egy lány. Haja olyan szőke volt, mintha tejfölt öntöttek volna rá. Szeme smaragdzöld kőként csillogott.

- Helló! Léa vagyok-, viszonozta a bemutatkozást. Megkapta a szobája kulcsát és el is ment, hogy lepakolni.

***

Egy szürke telepjáró állt meg egy épület előtt. Az udvar nagy volt és tele volt fával ültetve. Be volt gyepesítve, ami még most ősszel is szép zöld volt. Néhány helyen volt pad is építve, ahová a kollégiumi diákok ülhettek. Egy fiatal lány szállt ki elsőnek a kocsiból. Haja fekete színű és hát középig érő volt. Szeme lila színben ragyogott. Fekete kockás szoknya volt rajta, ami kicsit feljebb volt, mint comb közép. Szürke toppal és fekete kis mellénnyel, aminek ujja spagetti pántos volt.  Comb középig érő fekete harisnya és egy szürke cipő volt rajta. Ő Soraya Lopez, 15 éves. A világ harmadik legnagyobb maffia tagja, Spanyolországból.  A legidősebb lánya a maffia főnöknek. Utána egy 12 év körüli lány szállt ki. Haja szőke volt, szeme neki is lila volt. Soraya húga volt, Adella.

- Hűű, gyönyörű ez a hely-, álmélkodott a szőke hajú lány.

- Az biztos-, lépett ki a járműből végül egy nő is. Utána a sofőrülésről száll ki egy férfi.

- Tökéletes iskolát választottunk Soraya-nak-, karolta át a férfi felesége derekát. Neki szőke haja és barna szeme volt.

- Remélem itt is olyan jól teljesít, mint általánosba-, mosolygott a nő. Neki is szőke haja, de lila szeme volt.

- Valószínűleg-, forgatta meg szemeit és elindult az épület felé a fekete hajú. Családja többi tagja követte. Először húga, majd anyja, Jessie kézen fogva férjével Eric-kel.

 A főbejárathoz érve egy fiatal lány állt. Barna hosszú hajú és szemei is barnák voltak. Mosolyogva figyelte a feléje lépkedő családot.

- Üdvözöllek Kanko kollégiumba-, köszönt a lány.

- Szia-, köszöntek egyszerre.

- Én Gwen Cook vagyok. Örvendek a találkozásnak. Végzős vagyok az egyetemen és én vagyok a kollégiumi felelős-, kezdte a barna.

- Ő itt Soraya Lopez, a legidősebb lányunk. Ő fog itt lakni-, tolta fel fejére a napszemüveget Jessie.

- Remélem, nagyon jól fogod érezni itt magad-, mondta Gwen.

- Mi is reméljük. De most megyünk. Hívj, ha valami van. Szia-, puszilta homlokon lányát a szőke nő. Eric is megpuszilta, majd elmentek.

- Gyere, nézzük meg, hogy hol van a szobád-, indult el Cook.

- Oké- fogta meg bőröndjét és a lány után ment.

- A harmadik emeleten, a 313-as szobát kaptad meg. A szobatársad Zoey. Jó fej csaj-, gondolkozott el Gwen.

- Értem-, jött a semmit mondó válasz. Végül beköltözött a szobájába és alig egy óra múlva az elő térbe találkozott Gwen-nel. A lánnyal még három másik lány is volt.

- Soraya, ők itt balról jobbra haladva. Alice Black, Arisa Winter és Léa Piaf-, mutatta be egy másnak a lányokat.- Lányok, ő itt Soraya Lopez.

- Halló-, köszönt Lopez lány. A másik három csak integetett. Körbe vezette őket a barna hajú. Megtudták, hogy hol érdemesebb lógni. Hol vannak kevesen és hol szökhetnek ki esténként. Miután végeztek elmentek lefeküdni. Léa és Alice egy szobába kerültek, a harmadik emeletre a 312-esbe. Arisa a második emeletre került a 226-os szobába. Még Soraya, a már ismert 313-asba.

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat