Maffia hercegnők

12. fejezet

Véres igazság 2

A lányok hallgattak a „kis titkukról”, vagyis arról, hogy Momo náluk lakik és, hogy a fickó még mindig él. Fölösleges idegességet okoztak volna a többieknek. Kurosaki általában mindig a kollégiumba maradt, amikor a lányok iskolába voltak. Ha kis is ment, akkor az ablakot használta és ugyan úgy ott ment vissza. Mivel a szoba mellett egy hatalmas fa állt, aminek az egyik vastag ága teljesen az ablak mellett volt, könnyen lehetett ki-be járkálni. Tökéletesen be tudta kívülről úgy hajtani, hogy úgy látszódjon, mintha zárva lenne. Ma is egy olyan napnak nézett elébe, amit nem akart négy fal között eltölteni.

A parkba sétált és nézte a játszadozó gyerekeket, a mosolygós anyukákat, és élvezte a tűző napot. Leült egy padra, és élvezte a jó időt. Imádta a tavaszt. A friss levegőt, a virágok illatát, a fák zöldellő színeit és a lágyan nap sugarait. Mélyet szippantott a levegőből és behunyta a szemét. Ahogy gondolataiba merült a hátán végig szaladt a hideg. Tudta, hogy ez nem jó jel, így kinyitotta a szemét. Körbe nézett, de nem észlelt semmi furcsát. Nyugtalannak kezdte érezni magát, tudta, érezte, hogy van ott valami, ami számára nem jó. Ismét körbe nézett, de megint semmi. Nem gondolkodott, inkább felpattant és elindult. Eleinte lassan, nyugodt léptekkel, de ahogy kiért a parkból gyorsabbra vette léptei. Már a járásán is látszott, hogy nagyon ideges, vagy fél. Nem lehetett biztosra tudni. Mikor meglátta a tömeget, ami a város központjába volt lassabbra vette tempóját. Néha-néha hátra leset, hogy nem követi-e valaki. Most se vett észre semmi furcsát.

Dél körül járt az idő, Momo gyanúja addigra elszállt. Úgy gondolta, hogy csak bebeszélte magának. Döntött egyet és visszaindult a koleszbe, hiszen a lányok nem sokára végeznek. A parkon vágott át, és mint mindig ilyen táj teljesen üres volt. A barna hajú magába volt mélyülve, amiből az rángatta vissza, hogy valaki elállja az utat. Tekintetét a személyre emelte és meglátta vőlegényét. Szíve megállt egy pillanatra, szeme kitágult és a vér megfagyott ereibe. Keze-lába remeget, nem tudott elszaladni, vagy éppen segítséget kérni. Mintha lábai földbe gyökereztek volna. A srác magas volt, fekete és félhosszú hajú és szemei barnák.

- Rég láttalak Momo-, szólalt meg negédesen.

- Hayate? Mit akarsz tőlem?- kényszerítette ki magából ezt a pár szót Kurosaki. Nagyon megrémült, de nem akarta kimutatni. Kezeit ökölbe szorította és kihúzta magát.

- A mennyasszonyom vagy, nem látogathatlak meg-, tára szét kezeit Fujiwara. Így tökéletesen felfedte, hogy két fekete revolver helyezkedi el a két oldalán. A barna már ekkor tudta, hogy nagy bajban van, de nem tudta, hogy honnan kérjen segítséget.

- Már nem vagyok az-, motyogta orra alatt Kurosaki.

- Tessék, mondtál valamit?- tette kezét a füléhez és hátulról előre nyomta, hogy jobban hallja a lányt.

- Mondom, nem vagy a vőlegényem-, kezdte el tagoltan és artikulálva mondani Momo.

- Tudod mit? Gyere, sétáljunk egyet-, nyújtotta a kezét volt mennyasszonyának Hayate, másikkal finoman megemelte ingének oldalát, hogy jól láthatóvá tegye fegyverét. Kurosaki szó nélkül indult a férfi után. Retteget még levegőt, sem mert venni. Egy teljesen kihalt helyre mentek. A lány az útból semmit se jegyezett meg, csak azon rágta magát, hogy mit csináljon.- Elmondta valakinek a dolgot?- állt meg Fujiwara a puszta közepén.

- Kinek mondtam volna el?- próbált színészkedni, de nem ment neki.

- Rendőrség, barátok esetleg a lányoknak-, sorolta a lehetséges embereket.

- Nincsenek barátaim, a lányokhoz nincs semmi közöm, a rendőrség meg csak kiröhögne-, mentegetőzött a barna.

- Nem számít, nem szeretnék tanukat-, kapta elő a pisztolyt a fekete hajú.

- Meg fogsz ölni?- kérdezte lemondóan Momo.

- Minden nyomot eltűntetek-, vigyorgott Hayate és felemelte a fegyvert. Kurosaki behunyta a szemét, mély levegőt vett. Várta, hogy meghaljon.- Nyugi, még nem öllek meg. Előbb még szórakozunk.

Fujiwara a lányhoz lépett és óvatosan belecsókolt a nyakába. Momót kirázta a hideg. Remeget a lába és retteget. Tudta jól, hogy milyen erőszakos Hayate és pont ezért volt annyira megijedve.

- NE-, lökte el magától a fekete hajút, amikor a ruhája alá csúsztatta kezeit.

- Ellenkezel? Nem szoktál. Nem baj, így legalább izgalmasabb lesz-, vigyorodott el Fujiwara. Közelebb ment ismét a remegőhöz, aki hátrált. Kurosaki hanyatt esett egy gyökérbe.  A fickó fölé térdelt. Kezeivel a lány kezeit a feje fölé emelte és a földre nyomta. Lábával a lány combjai feszítette szét.

- NE-, sikította a barna hajú és próbálta kiszabadítani a kezeit. Hayate lehúzta a bugyiját és belé hatolt. Ütemesen mozogni kezdett. Momo keservesen sír. Nem akarta, hogy ez történjen, de már késő volt.

A férfi végzett, felvette a ruháit és felállt. Kurosaki meztelenül, összekuporodva feküdt ugyan azon a helyen. Keservesen zokogott, legszívesebben visszaforgatta volna az időt.

- Nem kell bőgnöd Momo, hiszen a mennyasszonyom vagy-, vigyorgott elégedetten Fujiwara.

- NEM!-, kiáltotta a lány. Felült, szemei gyűlölettel teltek meg, a könnyek magálltak.- Nem vagyok a mennyasszonyod. Gyűlöllek és megvetlek. Legszívesebben megölnélek.

- Lehet próbálkozni-, vetette oda félvállról a fekete hajú.

- Dögölnéd meg-, szűrte a fogai között Momo. A férfi odament hozzá és egy hatalmas pofont adott a lánynak.

- Szeretnéd még valamit mondani?- hajolt teljesen közel barnához. Momonak a szája szélén vér csorgott végig. Az ütés felszakította a száját.

Órák teltek el, amikor Hayate elővette a fegyverét és a lány felé tartotta.

- Azt hiszem eljött a vég-, mondta rezzenéstelen arccal. Kurosaki nem szólt egy szót se, behunyta szemét és várt. Felkészült a halálra, hiszen ez neki megváltás lesz. A másodpercek óráknak tűntek. BUMM! Egy hatalmas pisztolydördülés. Kurosaki kinyitotta a szemét, Hayate nézett rá tág pupillákkal. Hírtelen vért kezdett el hányni és összeesett. Momo szemei elkerekedtek, kezeit a szájához kapta és térdei remegni kezdtek.

- Jól vagy Momo?- rohant oda hozzá a vörös. Ahonnan szaladt ott állt a másik két lány is. Soraya kezébe egy 9mm-es fegyver csillogott.

- I… igen. Köszönöm-, nyugodott meg.

- Menjünk-, szólalt meg Piaf.- Mindjárt itt vannak a zsaruk. Ha meglátnak, a holttest mellett nagy bajba leszünk.

- Rendben-, indult el a fekete hajú és a többiek követték. Visszamentek a kolesz szobába. Momo lezuhanyozott, majd egy tea mellett beszélgetni kezdtek.

- Honnan tudtátok, hogy ott vagyok?- érdeklődött a barna hajú.

- Nem tudtok, csak kerestünk-, válaszolta az emós lány.

- Mikor visszajöttünk a suliból se hol se voltál-, kezdett bele a szőkés barna.- Elkezdtünk keresni.

- Tudtuk, hogy Fujiwara keresni fog téged, ezért hagytuk, hogy rád találjon-, folytatta Alice.

- De nem hittük, hogy akkor fogja ezt csinálni, mikor mi suliba vagyunk-, magyarázta Lopez.

- De szerencsére idejébe odaértünk-, mosolygott a gót lány.

- Igen szerencsére-, mosolygott vissza a japán lány, és mélyen hallgatott arról, ami vele történt.

***

A napok teltek a megszokott kerékvágásban. Momo beiratkozott a Kankoba és beköltözött a kollégiumba. Mindenki élte az életét megszokottan.

- Léa, bejönnéd a gyengélkedőbe? Beszélni szeretnék veled-, állította meg Lucy a lányt. Piaf hazafelé tartott, mert már vége a tanításnak.

- Persze-, bólintott és követte a nővért. A betegszobába leült az asztal melletti székre, Gomez vele szembe foglalt helyet.

- Nathanielről van szó-, tette keresztbe a lábát a barna hajú.

- Mi van vele? Talán baj van?- ijedt meg a szőkés barna.

- Nem, dehogy. Csak tudnod kell valamit-, nevetett el halkan Lucy. Majd folytatta.- Tudnod kell, hogy ő engem szeret. Sosem érdekelte másik lány, csak én, kellek neki. Jobban teszed, ha elfelejted.

- Ha magadnak akarod, akkor miért Fredhez fogsz hozzá menni?- húzta el szemöldökét Léa.

- Ez legyen az én dolgom. Te csak tartsd távol magad Nathanieltől-, fonta keresztbe kezét a mellkasa előtt Gomez.

- Miért tenném?- kérdezte kissé idegesen a gót lány.

- Hogy ne csalódj-, felelte higgadtan.- Csak játékszer vagy neki. Próbálkozás a felejtésre, de midig visszatér hozzám.

- Tudod mit? Nem érdekel, csak hagy békén-, pattant fel a székről és elviharzott. A parkon át sétált a koleszig, amikor összefutott Black fiúval. A srác sokat lóg az iskola környékén, bizonyára a suli nővér miatt.

- Szia Léa-, állt meg a lány előtt.

- Szia-, köszönt a fiúnak kedvetlenül.

- Minden rendben?- ráncolta össze a homlokát a vörös srác.

- Persze, csak fáradt vagyok-, válaszolta erőltet mosollyal Piaf.

- El tudom képzelni, hogy milyen szar-, nevetett Nathaniel.- Mit csinálsz holnap? Nincs kedved találkozni?-

- Nem igazán érek rá-, hajtotta le fejét Piaf és arra gondolt, amit Lucy mondott.

- Kár, akkor majd legközelebb-, indult el a vörös és intett a lánynak. Léa erőltetett mosollyal az arcán integetett a fiú után, majd ő is elindult.

***

A gót lány kollégiumi szobájába üldögél gondolataival küszködve. Folyton az járt az eszébe, amit Lucy mondott neki. Hanyatt feküdt a keskeny agyón és a plafont kezdte el fixírozni. Nem tudta, hogy hogyan a Nathaniel az elméjébe férkőzött és nem tudja kiűzni onnan. Ha meglátja, vagy csak rágondol jól eső hideg fut végig rajta. Nagyon is tisztába van vele, hogy ez mit jelent, de nem meri bevallani senkinek se, még önmagának se. Végül is ő neki ott a vőlegénye Ethan, és persze tudja jól, hogy Black az iskola nővért szereti. Talán egy hete tudta meg az apró titkot, hogy legjobb barátnője bátyja kibe is szerelmes. Nem lepte meg a dolog, hiszen Gomez igazán szép nő. Nem csoda, ha érdeklődik iránta a vörös. Oldalra fordult, felhúzta lábait és átölelte. Felsóhajtott, mert tudta, hogy helyzete reménytelen.

- Szia-, lépett a szobába Alice.

- Szia-, motyogta az orra alatt a szőkés barna.

- Minden rendben?- húzta fel szemöldökét Black lány barátnőjét látva.

- Aha, csak elgondolkoztam-, dünnyögte Piaf. Nem akarta, hogy meg tudja, hogy mi a baj. De ez a helyzet olyan volt, mintha hazudna a lánynak.

- Azt látom-, ülte a szobatársa ágyára vörös, és várta, hogy a másik ránézzen.

- Bajom nincs, csak a gondolataimba merültem-, ült fel Léa.

- Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz?- mosolygott kedvesen a vörös.

- Igen, tudom-, mosolygott vissza a gót lány, de a szíve megszakadt. Hazudnia kellett neki, mert nem akarta bevallani az érzéseit. Szánalmasnak érezte magát, de még akkor se szólt semmit.

- Akkor jó-, ment be a fürdőbe Black, hogy átöltözzön. Miután kijött leült és elkezdett tanulni. A szőkés barna hosszan nézte a lányt, majd nem bírta tovább.

- Azt hiszem, szerelmes vagyok-, nyögte ki végül.

- Igazán?- meglepődve fordult az ágyon ülőhöz, majd elnevettem magát.- Ez nagyszerű.

- Nem lesz az, ha megtudod ki az-, suttogta magának Léa.

- Szóóóóóóval?- húzta el az „ó” betűt.- Ki a szerencsés?

- A bátyád-, jelentette ki, miután mély levegőt vett. Döbbent csend telepedett rájuk.

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat