Maffia hercegnők

9. fejezet

Első szerelem

- Nem akarom, hogy holnap szilveszter legyen-, nyavalygott Léa barátnőinek. A minap megbeszélték, hogy szilveszter előtt találkoznak. Véletlen Lopez család is és Piaf család is üzleti útra jöttek Kanko közelébe, ezért a Lavanderben találkoztak. Alice alapból nem lakott messze a várostól, ezért könnyen összeülhettek.

- Talán te is meg fogsz lepődni-, rántott vállat Soraya.

- Te is meglepődtél?- érdeklődött a szőkés barna.

- Csak nem bele zúgtál a vőlegényedbe?- kezdte furán húzogatni szemöldökét fel-le Black.

- Nem-, fintorgott a kérdezett.

- Akkor?- sürgette Piaf.

- Megtudtam, hogy a vőlegényem Ian Harada-, ivott egy kortyot az üdítőjéből a fekete hajú.

- Ez most komoly?- kerekedett el a gót lány szeme.

- Ian maffia csemete?- hitetlenkedett Alice.

- Nem fontos elhinni-, rántott vállat Lopez.

- Elhiszem, csak nem gondoltam volna-, tette fel kezét védekezés képen a vörös.

- De legalább te ismered a vőlegényedet, de én ne tudok róla semmit-, panaszkodott Léa.

- Én is ismerem. Plusz Soraya tudod, hogy utálja Iant-, magyarázta Black.

- Az is igaz-, látta be a szőkés.

- Most mit fogsz csinálni?- kérdezte Alice.

- Minden erőmmel azon leszek, hogy a szüleim felbontsák az eljegyzést-, sóhajtotta a fekete.

- Szerinted sikerülni fog?- most Piaf kérdezett.

- Biztos, hogy nem-, rázta a fejét Soraya.

- Majd kitalálunk valamit. Még nem most kell megházasodnunk-, nyugtatta a lány Alice.

- A csávóddal mi van?- váltott témát a gót lány.

- Milyen csávómmal?- értetlenkedett kicsit torz hangon Black.

- A vőlegényeddel. Mikor ismered meg?- faggatózott tovább Piaf.

- Fogalmam sincs. Úgy volt, hogy karács harmadik napján találkozunk, de a srác megfázott-, fejtette ki a történteket Alice.

- Te mákos-, mosolygott Lopez, természetesen erre a többiek is vigyorogni kezdtek.

Még pletykálta egy darabig, majd elindultak hazafelé. Léa haza érve az szobájába indult, mikor anyja megállította.

- Léa, holnap szeretném, ha nem ilyen ruhákba jönnél-, mutatott a nő lány kinézetére. A megszólított végig nézett magén és értetlen fejet vágott. Egy fehér póló volt rajta, aminek nem volt ujj része. Egy fekete kapát, aminek a cipzár részén és ujjainál szőrme volt. Egy piros kockás szoknya, és egy fekte-fehér harisnya, ami bélelt volt. Egy fekete csizma, amin szegecsek voltak. Kiegészítőnek egy halálfejes övet vett, ami fekete volt rajta szürke kockák, egy kereszt alakú nyaklánc és egy halálfejes gyűrű.

- Mi a baj a ruhámmal?- értetlenkedett a szőkés barna.

- Nem megfelelő-, vágta rá az asszony és befejezetnek tekintette a témát.

***

Piaf család másnap hat óra felé indultak el. Léa, hogy idegesítse anyját már csak azért is gót ruhát húzott. Egy szürke pillangós pólót viselt, hozzá egy fekete boleróféleséget. Piros szoknyát, fekete kockákkal, és alul fekete és fehér keresztekkel. Egy piros szegecses öv, ami féloldalt állt, egy fekete kesztyűt, ami csuklójától a felső karjának közepéig ért. Csukló részén szegecsekkel, másik kezén csak egy karkötő volt, ami ezüst volt. Nyakába két kereszt alakú medállal, fülbevalója virágos volt. Az nem volt épp hosszú, de annál inkább fárasztóbb. Léa elaludt és csak a hatalmas ház előtt keltették fel. Mindannyian kiszálltak a kocsiból, két nővére is eljöttek, hogy megismerkedjenek sógorukkal. Egy idős férfi nyitott ajtót. Korához képest jól tartotta magát, nem volt pocakos se és gyengének se látszott éppenséggel.

- Louise, üdvözöllek-, köszönt a férfi.

- Szia, Jack-, köszönt Madame Piaf is.

- Gyertek beljebb-, tárta ki az ajtót jobban és kezével a nappali felé mutatott Jack.

- Ők a lányaim. Héléne, Dorothée és Léa-, mutatta be gyermekeit Louise.

- Örülök, hogy megismerhetlek, én Jack vagyok. Ő a fiam Nathaniel. Az unokaöcsém Fred és a mennyasszony Lucy-, sorolta el a helyiségben lévő személyeket. Léa vére egy percre megdermedt, Nathaniel Alice bátyja, és Lucy az iskola orvosa. Nagyon nem értett semmit.

- Sziasztok-, köszönt egyszerre a két idősebb lány, míg a szőkés barna csak integetett.

- Mindjárt lehívom a vőlegényedet-, mosolygott Léára az őszes férfi. Felbaktatott az emeletre, míg a vendégek leültek a kanapéra.

Az emeleten egy fekete ajtó előtt állt meg Jack.

- Ethan, nyisd ki. Itt van a mennyasszonyod-, kopogott az ajtón a férfi.

- Nem érdekel, nem megyek le-, kiabálta ki a srác a zárt ajtó mögül. A férfi ideges lett és elindult lánya szobája felé. Feltépte az ajtót és szeme vérbe forgott.

- Alice, azonnal menj és beszélj Ethannel-, szűrte fogai között idegesen. A lány egy könyvet olvasott ép, ő úgy tervezte, hogy nem tart a családjával a vacsoránál, inkább itt ücsörög a szobájába.

- Rendben-, tette le a könyvet kedvetlenül és elindult a srác szobája felé. Bekopogott.

- Már mondta, hogy nem megyek le-, szólt ki Marshall.

- Ethan, én vagyok az Alice-, mondta a lány és jobb kezét az ajtóra fektette és fejével ráhajolt.- Engedj be.

- Jó-, nyitotta ki az ajtót a szőke hajú, a lány bement és leült az ágyra.

- Miért nem mész le?- fonta keresztbe a kezét melle előtt a vörös, és jobb lábát átvetette a balon.

- Mert nem akarok olyat elvenni, akit nem szeretek-, magyarázta Ethan.

- Csak ismerd meg és kész. Miért baj az, ha tudod ki az?- értetlenkedett Alice és kezeit széttárta.

- De nem akarom-, hisztizet Marshall, mint egy kisgyerek.

- Egy vacsora, nem halsz bele-, mutatta fel a mutatóujját Black.

- Akkor gyere le te is-, egyezkedett a szőke.

- Legyen-, adta meg magát és felállt az ágyról a vörös. Mindketten lementek a nappaliba. A vörös hajúnak még a szava is elállt. Teljesen lefagyott, amikor meglátta egyik legjobb barátnőjét és egyben szobatársnőjét. Lehet, hogy Léa Ethan mennyasszonya.

- Hölgyeim, ő Ethan, és a lányom Alice-, mutatta meg a fiatalokat. A legidősebb nő is ezt tette, bemutatta mindhárom lányát. Leültek vacsorázni. Evés közbe csak Jack és Louise beszélgettek, a többiekre csend telepedett. A családfő helyén ült Jack, jobb oldalán Nathaniel, bal oldalán Alice. A vörös mellett Léa, ő mellette pedig Ethan. Piaffal szembe Fred, és mellette Lucy. Ethan mellett Dorothée, vele szembe Héléne és az asztal másik végénél Louise foglalt helyet.

- Nem hiszem el, hogy rokonok leszünk-, suttogta Léa barátnőjének.

- Engem is meglepett a dolog-, jegyezte meg Black lány. Evés után a két felnőtt elvonult az „üzletről” beszélni. Fred, Lucy, Héléne és Dorothée kávéztak. Ethan szótlanul gubbasztott az egyik fotelba. Alice és Léa beszélgetésbe merültek, míg Nathaniel gyilkolós tekintettel nézte egykori szerelmét és unokatestvérét. Egy kis idő után felállt helyéről, majd az ajtóhoz ment.

- Hova mész?- szólt utána a vörös lány.

- Sétálni. Jön még valaki?- érdeklődött Black fiú.

- Én megyek-, pattant fel a szőkés barna.

- Én itt maradok-, válaszolta Alice, közbe bokán rúgta unokabátyját, hogy ő menjen.

- Én se megyek-, nézett villámló tekintettel a lányra a szőke.

Elég messze jártak a Black-háztól, de még mindig nem szóltak egymáshoz. A havazás elállt, de még mindig be volt borulva. A hó így is hatalmas volt, alig lehetett kocsival közlekedni. Már gyalog is megterhelő volt. Nathaniel a sétáló társától legalább két fejjel nagyobb volt. Léa elég alacsony személy volt, talán ő volt a legkisebb a baráti társasága közül. A lány lábai kicsik voltak, így alig tudott a nagy hóba lépést tartani a fiúval. Néha már szaladt is. Black észrevette, hogy túl gyorsan megy, ezért leváltotta tempóját Piaféra.

- Te, Alice barátja vagy?- kezdeményezett beszélgetést Natahniel.

- Valami olyasmin. Sőt osztálytársak és szobatársak is vagyunk-, mosolygott a tényen Léa.

- Mit gondolsz Ethanről?- faggatózott tovább a vörös srác.

- Kedves fiúnak tűnik, de nem az esetem. Meg nem azért akarom megházasodni, mert kell, ha nem azért mert szerelmes vagyok-, válaszolta a szőkés barna, bár azt nem tudta, hogy miért mondja el ezt a barátnője bátyjának.

- Kár, hogy ez lehetetlen-, fintorgott Black.

- Nem olyan biztos az. Ha nagyon akarom, teljesíteni fogom-, határozta el magát Piaf.

- Akkor sok szerencsét-, mosolygott kedvesen a lányra Nathaniel.

- Köszönöm-, mosolygott vissza fülig érő szájjal Léa. Közbe újra elkezdett havazni, a szőkés barna átölelte magát, mert a hideg végig futotta hátán.

- Fázol?- kérdezte Black fiú, bár tudta, hogy igen.

- Egy kicsit-, motyogta a lány.

- Menjünk vissza-, fogta meg a lány kezét és húzni kezdte. Piaf nem vitt magával kesztyűt és zsebe se volt, így a keze jég hideg volt. Nathaniel keze meleg volt, mert végig zsebébe tartotta. A lány arca vörös lett. Nem csak a hideg miatt, hanem a fiú érintésétől is. Valahogy élvezte a srác társaságát, és meg is dobogtatta Black a szívét, de ezt nem merte volna beismerni.

Visszaérve a házba felfedezték, hogy kevesebben vannak. A szülők még mindig megbeszélést tartanak. Fred és Lucy elvonultak aludni, Alice is a szobájába vonult. Héléne és Dorothée visszamentek a hotelbe, mert holnap korán kell kelniük, hogy visszamenjenek Párizsba. Ethan még mindig a fotelbe ült, de már TV-t nézett.

- Kérsz egy teát, esetleg egy forró csokit?- érdeklődött a vörös srác.

- Egy tea jól esne-, válaszolta zavartan Piaf. Arca még mindig vörös volt és térdei remegtek.

- Oké, ülj csak le. Mindjárt hozom-, mutatott a kanapéra Natahniel és eltűnt utána a konyhába. Szőkés barna helyet foglalt az ülő alkalmatosságon és ő is nézni kezdte a Tv-t. Ethan a lányra emelte tekintettét és végig mérte őt. Először a lány arcát nézte meg centiméterről centiméterre, majd lejjebb siklott mellére, majd végig futatta az egész testén a tekintetté, utána visszafordult a műsört nézni. Léa tudta, hogy végig mérte őt, de úgy tett mintha észre se venné. Black fiú is szemtanúja volt a dolognak, és fájó érzést érzett mellkasánál.

- Köszönöm-, vette át a forró italt Léa a fiútól.

- Nincs mit. Szerintem én megyek aludni, majd még beszélünk-, ment fel az emeletre a vörös srác. Piaf jól tudta, hogy miért ment el, hogy jobban meg ismerjék egymást Marshall-lal. Ő csak szürcsölgette a gőzölgő italt, Ethan pedig bámulta a filmet. Bár azt se tudta, hogy mit néz. Csak arra tudott gondolni, hogy mellette van a jövendőbelije. Meg persze a nászéjszakára, ugyan is vagy tíz pohár whiskyt lehúzott. Mindkét fiatal gondolataiba több gondolat cikázott. Leginkább a mindkettejüknek kelletlen esküvő.

Két óra fele indultak el Piafék. Léában furcsa érzések kavarogta, nem csak Ethannel való esküvő miatt, hanem Nathaniel miatt is. Valami mást érez vele kapcsolatba, de nem rossz értelembe. Annál inkább kellemes.

***

Másnap reggel a két legidősebb Piaf nővérnek vissza kellett menni Párizsba a munkájuk miatt. Louise úgy gondolta, hogy nem sokára kezdődik az iskola, ezért inkább itt maradnak. Még az este folyamán Jack meginvitálta őket, erre a pár napra. Madame Piaf eleinte ellen állt, de végül beadta a derekát. Így a lányok távozásával elmentek a Black-házhoz.

- Nagyon örülök, hogy itt lesztek iskolakezdésig-, ujjongott Alice.

- Én is, így tudunk együtt menni a suliba-, szorította meg barátnője kezét a szőkés barna. Titkon annak is örült, hogy a vörös hajú srác közelébe lehet. De ezt még saját magának sem akarta bevallani.

- Mit gondolsz Ethanről?- váltott témát Black lány, amikor már kicsit lenyugodtak.

- Hát… szerintem… rendes srác-, keresgélte a szavakat. Nem ismerte valami jól, meg amúgy se akarná megbántani Alice-t.

- Igen, az. Majd meglátod-, biztatta a vörös.

A két lány a nappaliba ült és TV-t nézett. Valami vígjáték ment, amin rengeteget nevettek. Mindkét lány kezébe egy-egy forró csoki gőzölgött és egy tál pattogatott kukorica volt közöttük a kanapén. Ez a második napja, hogy Piaf család két tagja itt „lakott”. Holnap kezdődik a suli és ki akarták élvezni a szünet utolsó perceit.

- Csatlakozhatok?- ülte a kanapéra Black srác közvetlen Léa mellé. Ez alatt a pár nap alatt igen jó viszonyt ápoltak és valahogy jól érezték magukat egymás társaságában.

- Ühüm-, hümmögte Léa a forró csokiba szürcsölve. Mi közbe a lány ivott a vörös srác átnyúlt rajta és bele markolt a kukoricába. A szőkés barna kis híján megfulladt, a hírtelen közeledéstől.

- Jól vagy?- kérdezte Nathaniel a fuldoklótól, aki csak bólogatott. Alice csak vigyorgott a bögre mögött, mert ő bizony már megértette az elől jeleket. Mindannyian belemerültek a filmbe, annyira, hogy a gót lány és Black már olyan közelültek egymáshoz, hogy szinte már össze is bújtak. Natahniel nem törődve átvetette kezét a lány vállán és ügy koncentrált a TV-re Kilenc óra fele Fred és Lucy érkeztek meg a Black-házba. Ahogy beléptek az ajtón és a srác felfigyelt rájuk felugrott a kanapéról és úgy üdvözölte őket. Léa nagyon is tisztába volt azzal, hogy a fiú mély érzelmeket táplál a mai napig Gomezhez, csak nem épp ismerte be. Az is nyílt titok volt, hogy a barna hajú nőnek se közömbös Natahniel, csak neki már vőlegénye volt a kopasz férfi és alig négy hónap után már Mrs. Marshall lesz belőle. A két legfiatalabb lány elment aludni, mert másnap korán kelnek.

Másnap elindultak az iskolába, és újra elfoglalták a kollégiumi szobájukat. De most nem csak, mint osztálytársak és barátnők, hanem mint rokonok.

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat