Maffia hercegnők

Ezt a linket csak az után nyissátok meg, ha már elolvastátok a fejezetet (spoilert tartalmaz). Sokan szavazzatok http://szavazo.net/showpoll.php?id=84744&type=link">Szavazas!</a> 

14. fejezet

A múlt titka feltárul

Miután Ian úgy letámadta Sorayát kerülték egymást. Ahelyett, hogy egyre közelebb kerültek volna egymáshoz csak eltávolodottak. Közben a napok vészesen fogytak és elérkezett a tavaszi szünet. A három lány könnyes búcsút vett egymástól és mindenki elindult saját otthona felé. Lopez lány taxival tartott a repülőtér felé. Szemével az ablak előtt elhaladó tájat bámulta. Mélyen gondolataiba merült, ami szerelme körül járt. Miután a reptérre ért, felszállt a repülőre. Egy darabig a tájat nézte, majd a fáradtság legyőzte és álomba merült.

Soraya leszállás után a limuzinjukkal ment haza. A házhoz érve kipattan a járműből és rohant is a szobájába. Elterült az ágyán és mélyet sóhajtott. Csak bámulta a plafont, mikor édesanyja kopogott az ajtón.

- Minden rendben?- lépett a helyiségbe a szőke nő.

- Persze, csak elfáradtam-, ült fel és édesanyja szemébe nézett.

- Eljössz velünk nagyapád sírjához?- érdeklődött Jessie.

- Persze, megyek-, pattant fel a lány.

Gyorsan haladtak az autóval a temetőig. A járműben ülőkre síri csend telepedet. Sorayának rossz érzése támadt, eddig ilyen feszültséget soha se tapasztalt.

- Minden rendben?- kérdezte aggódva a fekete hajú.

- Persze, nincs semmi baj-, mosolygott édesanyja. A temetőbe virágot rakta a sírra, majd imádkoztak és elindultak haza. Otthon Lopez lány ismételten szobájába menekült és estig kise merészkedett.

***

Hat óra fele az emós lány lebaktatott a lépcsőn és hallotta, hogy szülei a konyhába veszekednek. Furcsának találta, hogy köztünk mindig nagy volt a harmónia és nem is igazán veszekedtek. Adella születése után pedig egyáltalán nem voltak viták. Odasettenkedett a konyhához és hallgatózni kezdett.

- Ugyan Eric, muszáj elmondanunk neki-, kiabálta Sra. Lopez.

- Nem, még túl fiatal-, kontrázott vissza a férfi.

- Szerintem már elég idős hozzá-, akadékoskodott a szőke nő.

- Jessie, ez nem ilyen egyszerű. Mi gyerek, nem tudná, a dolgot hogy kezelni-, magyarázta higgadtabban Eric.

- Sorayának joga van tudni a dologról-, csapott az asztalra a nő.

- Miről kell tudnom?- lépett be az ajtón az emós lány. Nem bírta tovább, hogy szülei veszekednek, pláne ha róla van szó.

- Semmiről, nem foglalkozz velünk, csak beszélgetünk-, mosolygott lányára Sr. Lopez.

- Apa, miről van szó?- kérdezte újra Soraya.

- Szerintem itt az ideje, hogy mindent meg tudjunk-, nézett férjére Jessie.

- Rendben-, sóhajtott megadóan a férfi.- Gyere, ülj le.

- Szóval?- ült az asztalhoz a fekete hajú, ahogy szülei is.

- Hol is kezdjem?- gondolkozott a szőke nő.

- A legelején-, vágta rá az emós lány.

- Nekem volt egy nővérem, aki beleszeret egy maffia tagba. Mint kiderült a férfi volt a maffia banda vezetője, a nővéremet nem érdekelte hozzá ment. Alig két évvel az esküvő után született egy lányuk. A születés után alig 6 hónappal megölték a párt. A maffia vezér apja jött el hozzánk, hogy vegyük át az ő szerepüket és neveljük fel a lányukat-, mesélte a Sra. Lopez.

- A kislány én voltam, igaz?- gyűltek könnyek a lány szemébe.

- Igen-, bólintott Jessie és ő is könnyezni kezdett.

- Antonio szeretett volna biztonságba tudni és ezért lettünk mi a szüleid. Igazából mi csak egy sima, unalmas életet éltünk-, magyarázta Eric.

- Mi volt az igazi szüleim neve?- szipogta a lány.

- Édesanyád neve Sofia Lopez, édesapádé pedig Andrés Lopez-, válaszolta a szőke férfi.

- Nekem mi volt az igazi nevem?- kérdezte ismét Lopez lány.

- Amaya Lopez-, most Jessie felelt.

- Miért lett más a nevem?- faggatózott tovább az emós lány.

- Nagyapád így látta jobbnak-, ismételte a szőke nő válaszolt.

- És most mi lesz? Egyedül hagytok engem?- törölgette szemeit Soraya.

- Nem, dehogy. Ha nem is a vérszerinti, de mi mindig a szülei maradunk-, ölelte magához a lányt Sra. Lopez.

- Ha szeretnéd, maradhatsz Soraya, de akár hívhatunk Amayának is-, lépett a két nő mellé Eric.

- Még nem tudom, majd még gondolkozok rajta, erőltetett magára egy mosolyt Soraya.

- Rendben van-, simogatta lánya kezét a nő.

- Inkább felmegyek a szobámba-, állt fel a lány és elbújt a búvóhelyére.

***

Soraya három napig elő se jött szobájából, nem evett, nem ivott és nem is beszélt senkivel sem. A negyedik nap úgy döntött lemerészkedik rejtek helyéről.

- Anya, beszélhetünk?- kérdezte a nappaliban ülő nőt. Éppen egy magazint lapozgatott, bár nem igazán tudott koncentrálni.

- Igen, persze-, tette félre az újságot, közbe Lopez lány leült a helyére.

- Mesélnél nekem az igazi szüleimről?- kérlelte a fekete hajú.

- Persze, szívesen-, mosolygott Sra. Lopez.- Mit szeretnél tudni róla?

- Mindent-, vágta rá az emós.

- Kisebb korunkban ő volt a határozottabb, bár mikor idősebbek lettünk akkor is. Nagyon hasonlítasz rá, sőt szinte ugyan olyanok vagytok. Amikor apáddal először találkoztunk mind a kettőnknek megtetszet. Igazán jó képű volt és kedves is. Később kiderült, hogy egy maffia vezért fia, ezért lemondtam róla. Sofiát még azután is érdekelte, ezért összejöttek. Nagyon hamar megesküdtek, a házasság után Spanyolországba költöztek. Nem is hallottam utána felőle. Egy nap megjelent a házunkba Antonio egy kisbabával a karján. Elmondta, hogy ki ő és mi akar. Szerette volna, ha én és Eric lennénk a Lopez maffia vezetői és felnevelnénk téged. Választhatunk neked másik nevet, csak ide kellett költöznünk. Akkor tájt azt mondták, hogy nem lehet gyerekünk, ezért elfogadtuk az ajánlatot. Felvettük a Lopez nevet és téged átkereszteltünk Sorayának-, fejezte be a mesét Jessie.

- Nio-ópapi miért nem mondta el? Miért akarta, hogy más legyek?- értetlenkedett az emós lány.

- Biztonságban akart tudni. Valamitől nagyon féltett, bár nem mondta, hogy mitől vagy kitől-, válaszolt a szőke nő.

- Akkor most miért mondtátok el nekem?- sírta a lány.

- Mert az volt Antonio kérése, hogy ha 16 éves leszel, mondjuk el neked-, kezdett el pityeregni Jessie is.

- De miért?- zokogott Soraya.

- Mert azt akarta, hogy tudj a fiáról. Meg akarta ismertetni veled a fiát. Én is úgy gondolom, hogy jogod van tudni édesanyádról-, magyarázta a Sra. Lopez.

- Nektek mi volt az igaz nevetek?- faggatózott tovább Lopez lány.

- Az én és anyád leánykori neve Josh volt. Erickel való házasság után én a Baker nevet kaptam-, válaszolt tovább készségesen Jessie.

- Értem, köszönöm-, törölte meg szemeit és közbe felállt.

- Soraya, szeretném, ha ezen túl is anyának szólítanál-, állt fel a szőke nő is.

- Én is szeretném-, mosolyodott el őszintén a fekete hajú.

- Hogy hívjunk ez után? Soraya vagy Amaya?- érdeklődött az anyja.

- Még nem tudom, majd később eldöntöm-, felelte Soraya és elment.

***

A szünet után a három barátnő a Lavanderbe ment, hogy ki beszéljék élményeiket. Soraya volt az első, aki mindent kitálalt, amit a többiek meglepetten fogadtak.

- Az igen. Szóval akkor Amaya a neved?- kerekedett el Alice szeme.

- Igen, de még nem biztos, hogy szeretném, így hívatni magamat-, válaszolt a Lopez lány.

- Nem? Miért?- húzta fel szemöldökét Léa.

- Mert az igazi szüleimtől kaptam az Amaya nevet, viszont, akik felneveltek azok Sorayának kereszteltek-, magyarázta az emós.

- Én biztos, hogy az igazi szüleim által adott nevet használnám-, mélázott el Black lány.

- Én inkább azt a nevet használnám, amit azok adta, akik felneveltek-, ellenkezett a gót lány.

- Veletek se könnyebb az elétet-, sóhajtott Soraya.

- Biztos ki találsz valamit. Még van időd gondolkozni-, nyugtatta barátnőjét a vörös lány.

- Remélem igazad lesz-, mosolygott hálásan a fekete hajú.

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat