Maffia hercegnők

8. fejezet

Soraya vőlegénye

Eljött a várva várt téli szünet és karácsony napja. Soraya, mint mindennap a szünetbe sokáig heverészett baldachinos ágyában. Emeletes házuk volt és az ő szobája a másodikon volt. Az ajtóval szembe, pont a falközepénél volt az ágy, amit barna függönnyel ellehetett takarni. Az ágynemű fehér színű volt. Az ágy mindkét oldalán egy-egy világos barna szekrény állt. Az ablak a szoba jobb oldali falán volt, ami előtt egy fekete ágyszerűség állt, mellette egy kis asztal, amin egy csokor virág volt. Minkét szekrényen voltak képek és elszórtan porcelán figura. Mikor úgy érezte elégé kipihente magát komótos lassúsággal mászott ki a meleg takaró alól. Mondjuk maga a házban se volt hideg, hiszed padlófűtés volt és a gáz is egyfolytában ment. A fürdőszobába, rendbe szedte magát és lement a konyhába.

- Soraya, van egy remek hírem-, fogadta lányát Jessie.

- Mi lenne az?- húzta fel egyik szemöldökét az emós lány. Tudta, ha anyja ezzel fogadja, akkor ő csak rosszul járhat.

- Mivel jövőre betöltöd a 16ot, gondoltam megismerhetnéd a vőlegényedet-, ujjongott és tapsikolt Mrs. Lopez.

- Kösz, nem kérek belőle-, vigyorgott, majd váltott át komoly arcra. A legkevésbé se érdekelte a leendő nyálgép férje.

- Sajnálom, már nem mondhatom vissza. Meghívtam őket vacsorára-, mosolygott a szőke, és kilibbent a konyhából. Lopez dühösen huppant le az étkező asztalhoz. Utálta, amikor ezt csinálta az anyja. Mindig kérdezés nélkül döntött, és soha nem volt bűntudata. Megreggelizett és visszaiszkolt szobájába. Dupla hívást intézett. Felhívta két barátnőjét, várt egy kicsit, majd felvették.

- Oui, bonjour?- először Piaf szólt bele a telefonba. Hangja nem tünt fáradtnak, sőt elég elevennek.

- Szia-, köszönt a fekete hajú.

- Ja, szia Soraya-, váltott angolra Léa is.

- Igen, tessék ?- vette fel a telefont Alice is.

- Szia-, üdvözölte Lopez őt is.

- Hali-, köszönt a szőkés barna.

- Sziasztok ! Mi a helyzet ?- érdeklődött a vörös.

- Anyám kitalálta, hogy ma velünk vacsorázik a vőlegényem-, panaszkodott Soraya.

- És nem örülsz neki?- lepődött meg Black.

- Nem-, visította a telefonba az emós.

- Miért?- értetlenkedett Piaf.

- Mert nincs kedvem jó pofizni vele. Meg amúgy se fogok hozzámenni-, jelentette ki makacsul Soraya.

- Sajnos, ebbe nem tudok segíteni-, mondta Alice.

- Nem csak neked ilyen szar-, jegyzete meg Léa.

- Ezt meg hogy érted?- kíváncsiskodott Lopez.

- Szilveszter előtt én is találkozni fogok a férjjelöltemmel-, nyögte a gót lány.

- Most mit csináljak?- sóhajtotta a fekete hajú.

- Miért nem próbálod meg megutáltatni magad a sráccal. Talán ha ő mondja, hogy nem akar elvenni, akkor lefújják az egészet-, javasolta a vörös.

- Igazad van. Ma este ki fogom borítani és ő fogja a leginkább ellenezni, így anya nem tud mit tenni, mint lefújni-, csillant meg Soraya szeme, bárt barátnői ezt nem láthatták. Elköszöntek egymástól és lerakták az mobilt. Lopez úgy döntött, hogy elmegy sétálni. Az idő ideg volt, és a hó hatalmas pelyhekbe esett. Összébb hózta magán a fekete szövetkabátját és elindult. A friss hó robogott a csizmája alatt. A közeli parkhoz bandukolt, ahol a gyerekek játszottak. A tó, ami a park középén volt befagyott. Felnőttek és gyerekek egyaránt csúszkáltak a jégen. Ahol a fák sűrűbben voltak, ott a kicsit hó csatáztak. A tisztább területeken hóembert, hó angyalt, és hó állatokat építettek. Néha-néha valaki megdobta őket, erre csak felkiáltottak. Eszébe jutott, hogy nagyapjával mennyiszer jött ki ide játszani. A szülei soha sem értek rá, ezért a nagyapja hozta ki a kis Sorayát játszani. A fekete hajú mindig is szerette az idős férfit, sőt számára ő volt a legfontosabb személy. Miután Adella megszületett még kevesebb időt töltöttek vele, de Antonio Navarro ~vagy, ahogy ő hívta Nio-ópapi~ mindig foglalkozott vele. Az idő csak úgy telt, amikor ők együtt voltak.

***

- Nio-ópapi, elmegyünk a parkba?- kérdezte egy életvidám apró kislány. Haja éjfekete volt, ami majd nem a derekáig ért. Szemei zöldeskéken csillogtak. Egy piros ruhát viselt, aminek az ujja buggyos volt, és a szoknya alja fodros. Egy kórházba voltak, ugyan is Antonionak szívinfarktusa volt pár napja.

- Majd talán holnap-, mosolygott bágyadtan az idős férfi. Fáradt volt, az arca beeset, szemei karikásak.

- Jó, akkor holnapi is eljövök-, mosolygott Lopez. Holnap lesz a születésnapja, és már alig várja, hogy nagyapjával lehessen.

- Rendben-, simogatta meg Navarro unokája fejét erőtlenül. Minden végtagjából kiment az erő, már felemelni alig bírta. A Lopez család elköszönt az idős embertől, és haza ment.

Másnap a család újra bement a kórházba.

- Sra. Lopez-, fogadta őket az orvos.

- Igen doktor úr?- ráncolta össze a szemöldökét a megszólított. Tudta, ha az orvos keresi meg, az mér régen rossz,

- Sr. Navarro, tegnap este életét vesztette-, jelentette be a hírt a fehér köpenyes. Jessie a homlokára helyezte kezét és szemébe könnyek szöktek. Tudta, hogy hamarosan be fog következni, csak azt nem hitte, hogy ilyen hamar. Már az elég nagydolog, hogy Antonio az ágyat nyomva hunyt el, hiszen a maffia tagoknál ilyen ritkán fordul elő. Eric szorosan fogta felesége oldalát, ne hogy összeessen. A kis Adella nem igazán értette, hogy mi történik, csak szorosan fogta édesanyja kezét. Soraya ellenbe húgával pontosan értette mi folyik körülötte. Az ember, akit ő a világon legjobban szeretett, és aki őt szerette talán a legjobban, meghalt. Nio-ópapi nincs többé, nem kérdezi meg tőle mostantól senki sem, hogy milyen volt az iskola. Senki sem viszi el őt többé a parkba, és senki sem fog vele játszani. Torka szorítani kezdett, a gyomra apróra zsugorodott, szája kiszáradt és könnyei patakokba kezdett el végig folyni vékony arcán.

- Rész vétem a veszteségért-, mutatta ki együtt érzését a családtagoknak, majd elment.

***

Az emlékre újra könnyek gyűltek szemébe, de visszanyelte őket. Soha többé nem fog úgy szeretni senki sem, mint Nio-ópapit. Sőt olyan fontos senki sem lesz számára. Ha most Navarro nagyapa itt lenne, akkor Lopez lány gond nélkül végig ülné az estét, de így egy kínszenvedés az egész vacsora.

A hó egyre sűrűbben kezdett el esni és a szél egyre durvábban tépázta a kopasz fákat a fekete hajú jobbnak látta haza menni. A házba belépve a ínycsiklandó sütemények illata csapta meg a lány vörösre fagyott orrát. Levette havas csizmáját és bele bújt a meleg mamuszába, a kabátját, amire ráfagyott a hó a vállfára akasztotta. A nappaliba belépve apját látta meg elsőnek. Egy újságot lapozgatott a kandalló előtt ülve a kedvenc barna, kissé kopott foteljébe. Sn. Lopezzel szemben ült a felesége, aki egy divat magazint olvasott. Közvetlenül a kandalló előtt Adella játszott a kedvenc babájával.  A tárgy, ami előtt ültek tele volt rakva fával és tűz lobogott benne. Már csak azért is gyújtottak be, hogy felvágjanak vendégeik előtt. A kandalló barna csempével volt kirakva, ami a krémszínű szobához nagyon is illet. A kanapé, a falak és a legtöbb szekrény krémszínű volt. Egyedül a két fotel, a kandalló és a függönyök voltak barnák.

Soraya a konyhába osont, ahol a szakácsnő sürgölődött. Rengetek finomsággal volt telerakva az asztal. Finom illatok keveredtek, ami egyenesen Lopez lány orrába furakodtak. Ettől a rengeteg kajától Soraya gyomra hatalmasat korgott. Nem csoda, hiszen már négy óra is elmúlt. A konyhás néni mintha meghallotta volna megfordult. Nem volt öreg, sőt kifejezetten fiatal volt. Talán most lépett a harmincas éveibe.

- Srita Lopez-, lepődött meg a lány itt létén.

- Üdv Harika-, köszönt az emós lány. Harika Nihal Törökországból költözött az országba és kapott munkát a Lopez családnál. Haja barnásvörös volt, szemei mogyoró barnák. Vékony volt az alkata és kecses.

- Segíthetek valamibe?- érdeklődött a nő török akcentussal.

- Csak kissé megéheztem-, felelte a lány és elvett az asztalról egy süteményt.

- Szedjek levest?- nyúlt volna a szekrényhez, hogy tányért vegyen elő.

- Köszönöm, nem-, emelte fel kezét és ide-oda forgatni kezdte kéz fejét, közbe mosolygott. Elindult a szobája felé, de azért elcsent még egy sütit és leült gépezni.

***

Hét óra előtt öt perccel érkeztek meg vendégeik. Anyja egy órával előbb szólt, hogy készülődjön. Nem túlozta el, nem is változtatta meg az emós stílusát, bár anyja figyelmeztetett. Egy rózsaszín trikót vett fel, egy fehér félvállas pólót, amin egy rózsaszín macska van és egy farmer miniszoknyát. Kiegészítőnek egy piros-fekete kockás karkötőt és egy nyakörvszerű nyakláncot húzott. A csengetés után 10 perccel battyogott le a lépcsőn. Lassan és komótosan.

- Késtél-, szűrte fogai között Jessie, hogy csak a lánya hallja. Sorayát nem igazán izgatta inkább csak vállat vont.

- Maya, Thom, ő a lányom Soraya-, tolta kicsit előrébb a fekete hajút Sra Lopez.

- Nagyon gyönyörű fiatal hölgy-, jegyezte meg a férfi. Magas volt, szőke haja és kék szeme volt. Erős kiállása volt, és vállai is hatalmasak voltak.

- Tökéletes párja lesz a fiúnknak-, konstatálta a nő. Őt közép magasnak lehetne mondani, haja barna, szemei zöldek. Az emós lány nem tudta megmondani honnan, de valahogy ismerős volt neki az a szempár.

- Ian, gyere ide-, szólt Thom a fiának. Lopez lány szeme kikerekedett, álla leesett és percekig meg se tudott szólalni.

- Soraya?- lepődött meg a fiú is. Hangja kicsit megremegett, más nem mutatta meglepettségét.

- Ian?- nyögte nehezen a lány. Nem gondolta volna, hogy a szoknyavadász Ian Harada az ő vőlegénye.

- Ismeritek egymást?- érdeklődött kicsit meghökkenve Mrs. Harada.

- Ez nagyszerű-, csapta össze kezét a szőke nő.- legalább nem vagytok egymásnak idegenek.

Idegtépően telt el a vacsoraidő. Evés után Mr. Harada és Sr. Lopez a dolgozó szobába vonultak megbeszélni egy két dolgot. Mindketten egy-egy whiskyvel a kezébe távozott. A két nő a nappaliba ültek le pletykálni és kávét szürcsölgetni, Adella, a kandalló elé telepedett és ott játszott. Sorayát és Iant felzavarták a lány szobájába ismerkedni.

- Nem gondoltam volna, hogy te is maffia tag vagy-, kezdett el nézelődni a fiú.

- Nem gondoltam volna, hogy te vagy a vőlegényem-, kontrázott a fekete hajú.

- Biztos meglepődtél-, emelte fel az egyik béka alakú porcelánt a szekrényről, hogy közelebbről megnézze.

- Ajándék, amit inkább visszaküldenél-, vigyorgott negédesen Lopez.

- Azért valld be, hogy örülsz neki, -, lépett közelebb az ágyon ülőhöz. Közbe arcán megjelent egy levakarhatlak mosoly.

- Nem, nem igazán-, húzta el száját az emós lány.

- Persze-, hajolt közelebb a lányhoz. Kezeivel rátámaszkodott az ágyra, a lány két oldalán. Szájuk vészesen közeledett egymáshoz, amikor Soraya ellökte magától.

- El fogom intézni, hogy ne keljen hozzád mennem, és ebbe senki sem akadályozhat meg-, jelentette ki diadal ittasan.

- Hajrá, sok sikert. Én már 3 éve nonstop próbálom ugyan ezt elérni és semmi haszna-, rántott vállat és lehuppant az ágyra.

- Nekem sikerülni fog-, makacskodott a fekete hajú.

- Úgy is belém fogsz esni, mielőtt sikerülne-, vágott fel a barna hajú.

- Akkor se kellenél, ha te lennél az utolsó srác a földön-, visította a lány.

- Miért tagadod? Ha nem kellenék, akkor ott nem viszonoztad volna a csókomat-, érvelt Harada.

- Részeg voltam, nem sok mindenre emlékszem-, hazudta az emós lány.

- Aha, és én vagyok a dalai láma-, nevetett fel Ian harsányan.

- Ian, megyünk-, kiáltotta az emeletre Maya egyetlen gyermekének. A szólított elindult, megállt a lánnyal szembe magához vonta és erőszakosas megcsókolta. Lopez teljes erejével és ököllel kezdte püfölni a másikat, de erősebbnek bizonyult Harada.

- Szia, szerelmem-, ejtette ki a szavakat teljes iróniával a hangjában.

- Rohadj meg-, sziszegte a lány és becsapta a szobájának ajtaját. Dühős volt. Szinte már tombolt az idegtől. Ő nagyon is jól tudta, hogy milyen aljas dög Ian Harada. Feszülten feküdt bele az ágyába. Eszébe jutott az a bizonyos nap. Bár arról a dologról soha se beszélt barátnőinek. Félt, hogy nem fognak hinni neki.

***

Október vége felé Soraya hamarabb érkezett az iskolába, mint szokott. Nem aludt valami jól. Csak sétált a suli kihalt folyosóin, legalább is ő azt hitte, hogy kihalt. A gyengélkedő előtt járt, amikor hangokat hallott.

- Mi van azzal a négy elsőssel, akikkel mostanában folyton lógtok?- kérdezte egy nyávogós női hang. A hangra rögtön megtorpant és a falhoz simult, úgy hallgatózott.

- Semmi. Csak fogadásból vagyunk velük állandóan-, válaszolta egy férfihang, ami Lopeznek nagyon ismerős volt. Bekukucskált az apró ablakon. Szeme elé tárult a gyengélkedő fehér mi volta és két alak is. A hangok alapján és az alakjukból is meg tudta állapítani, hogy az egyik egy srác és egy lány. Mikor kicsit kitisztult a kép, és a nap bevilágított meglátta Iant, egy barna hajú lánnyal. Elég intim helyzetbe. Mindketten meztelenek voltak és a csaj a barna ölébe ült. Szembe vele, meg voltak izzadva és csókokat váltottak.

- Már azt hittem tényleg bejönnek-, könnyebbült meg a barna hajú lány.

- Valós, mind olyan ronda-, nyomott egy erősebet és mindketten hangosan felnyögtek. Soraya ingerülten hagyta ott őket. Legszívesebben agyon verné Haradát, de nem lehet.

Leült az udvarra egy fa alá. Gondolataiba merült. Leginkább azon agyalt, hogy-hogy ölhetné meg Iant.

- Hali Soraya-, telepedett mellé az emlegetett szamár.

- Mit akarsz Harada?- kérdezte flegmán.

- Valamivel megbántottalak?- értetlenkedett a barna hajú.

- Nem dehogy, csak nem akarom, hogy az én ronda közelembe legyél-, pattant fel a helyéről Lopez.

- Szóval hallottad? Akkor jól láttam, hogy valaki leselkedik-, mosolyodott el.

- Hidd el nem akartam látni-, nyögte undorral Soraya. Kirázta a hideg, ha a látványra gondolt.

- Szeretnéd te is csinálni?- karolta át a lány derekát és csábítóan mosolygott rá.

- Még a fizetnél sem-, lökte el magától az emós csaj és elviharzott.

***

Mérges volt, feldühített és csalódott. Nem tudta eldönteni, hogy megsemmisítse az eljegyzést vagy sem. Már éjfél volt, de még mindig csak forgolódott. Mondjuk Harada család is csak egy órája távozott, de lány akkor se tudott aludni. Végül mégis csak a fáradtság nyert és fél kettőkor elnyomta az álom.

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat